***Glutén-, tej- és cukormentes lettem! ****

  Bevallom őszintén, olykor nagyon megkívánom a csokit, a csokis gabonapelyhet. Bevallom azt is töredelmesen, hogy amikor a kolleganők elém teszik a házisütit, kínok kínját állom ki. Hazudnék, ha azt mondanám, nem esne jól egy tömény kakaós csiga, vagy egy rántott zöldség (én már csak kukoricalisztben és darában rántok… az élmény kevésbé intenzív, de frissiben… Tovább »

Hányszor hallottam: „hát te még életben vagy?„ MITŐL? Papírforma szerint élned se kéne. Hisz 16 éve nem eszel húst. 3 hete meg glutént, tejes cuccokat és cukrot se. Hogy lehet, hogy mégis lélegzel? Hogy lehet, hogy van alakod is (majd az se lesz)? És a kedvenc kérdésem: Hát akkor mit eszel?! „Megöli magát, a hülye”… Tovább »

A meddőségnél talán egy rosszabb van: ha vetélkedővel párosul. Ez egy olyan arconcsapás, ami tényleg változtatásért kiált. Utálom az olyan eseményeket, amire úgy tűnik, nincs ráhatásom. Fel kéne fognom végre, hogy van, mindenre. Abban hiszek, hogy a magamnak okozott bajért nem tehetek mást (karmát, Istent, szellemeket, szomszédot) felelőssé. Íme a történetem, röviden, vázlatosan, szentimentális kesergések… Tovább »

Ami nincs dokumentálva, az meg sem történt! – tartja az Y-generáció mondása, tehát legyünk bölcsek, és haladjunk a korral (kórral). Ha férjhez megyünk, megnősülünk, sportolunk, utazunk, lefogyunk, kisbabánk születik, kakkantottunk reggel, azt is oda kell rakni a hálóra, különben… különben az sose vót. Ezért úgy döntöttem, blogot indítok személyes nem küzdelmeimről, nem próbatételeimről – egy pillanat, keresem… Tovább »